Kezdőoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│

2021. aug. 10-19. Svédország: Dalarö, Galö, Utö, Nattarö, Huvudskär a stockholmi szigetvilágban

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)

2021. aug. 10. Kymmendö - Dalarö

Délelőtt magunk mögött hagytuk Kymmendőt, és átkrajcoltunk a szárazföldre vásárolni. Egy tengerparti kisváros, Dalarö volt a legközelebb. Rég nem láttunk annyi házat egy helyen, mint most itt.

A szárazföld és egy szorosan mellette húzódó keskeny sziget között dobtunk horgonyt, és már eveztünk is ki a partra. Nem a sziget partjára, mert ott egy fára valaki felszögelt fejjel lefelé egy táblát, amin az állt, hogy harapós kutya. Engem ilyen trükkökkel el lehet ijeszteni.

Útközben Dénes abbahagyta kicsit az evezést, és gyönyörködtünk Laurinban. A külsejét ritkán látjuk, csak akkor, amikor dingibe szállunk.

Erős, robusztus, mégis kecsesnek kinéző hajó. A hajósoktól és a parton bámészkodóktól már sok dicséretet kapott. Bár nem a mi érdemünk, hogy tetszetős külsejű, mégis jólesik hallani, hogy Dénes választottja másoknak is tetszik :-)

2021. aug. 11. Dalarö - Galö

Reggel egyikünkkel se lehetett volna madarat fogatni.

A tegnap vett tejről ma kiderült, hogy valójában aludttej, amiből Dénes nem tud tejeskávét készíteni. Pedig minden reggelét ezzel indítja.

Mjölk a tej, ezt megtanultuk már az első nap. Eddig nem is volt gond. De tegnap kicsit szórakozott lehetett Dénes, mert a fil szónak, ami a mjölk előtt állt a dobozon, nem tulajdonított jelentőséget. Boci, zsírtartalom stimmelt, mehetett is a kosárba. Csak miután ma reggel belekóstolt, és közölte, hogy megsavanyodott a TEJ, akkor néztük meg alaposabban a dobozt.

Én sem úsztam meg kisebb kellemetlenséggel. Reggeli után hajat mostam, de aztán a száradással megszenvedtem. Csak azért vállaltam be, mert bár 15 fok volt a kabinban, kint meg még hidegebb, de ahová besütött a nap a kokpitba, ott bikinire vetkőzhettem, olyan meleg volt. Amint ott álltam vizes hajjal, persze, hogy eltűnt a nap. Szétfagyva szidtam a hideg svéd augusztust. Lehet, hogy Dénest is... Sajnos hajszárítót nem tudunk a hajós 12 V-ról működtetni, ahhoz mindenképp parti áram kell.

Még egy zápor széle is elkapott minket, ahogy elhagytuk a horgonyzóhelyet, de ezzel a pechszéria megszakadt. Jó szélben haladtunk dél felé, orrvitorla teljesen kitekerve, a nagyvitorla egyszer reffelve, és egy nyitott rákollót formázó félsziget tágas öblében dobtunk horgonyt. Már ott horgonyzott egy német.

Partra evezve egy a természetbe beleolvadó kempingben találtuk magunkat, ami a Galö Havsbad nevet viseli. A vízbe nyúló hatalmas gránitsziklák közé homokos partszakaszok ékelődtek. Ez tette olyan vonzóvá a kempinget a családosok számára, és nekem is frissítőleg hatott a sok szikla után, bár én imádom az itteni sima gránitfelületeket.

Laurin a vízen középen, a parton pedig apáca vadludak:

A jószeműek gyorsan észreveszik a különbséget köztük és az USA és Kanada keleti partján élő kanadai vadludak között. Az utóbbiakról ebben a Rapid Transit-os beszámolónkban vannak képek Álmival, vagy ahogy a zebrán szervezetten átvonulnak.

A hajóra visszaérve tele voltam energiával, szerettem volna a tengerben fürdeni, ahogy Dénes teszi nap, mint nap, de ahogy lekerült rólam a ruha, és odaértem a fürdőlétrához, már menekültem is vissza a hideg szél elől a védett kokpitba. Ott zuhanyoztam a napon melegedő fekete zuhanyzsákból.

2021. aug. 12. Galö - Utö

A délelőtti szélcsendet mindketten kihasználtuk. Én a parton sétáltam. A túrázóknak akadt jelzett túraút bőven, és az áfonyabokrokon sem kellett keresgélni az áfonyát, tömött volt minden bokor. Dénes eközben árbócra mászott. Megpróbálta leszedni a nagyvitorla felhúzókötelét, amivel az a baj, hogy a fele drótból van, és a drót összekaristolta a csörlőt. Sajnos nem sikerült, így maradt minden a régiben.

A partról hoztunk tegnap 2x10 liter vizet, ma indulás előtt még egyszer ennyit.

Dél körül beindult a szél. Kisebb-nagyobb szigetek, sziklazátonyok között forgolódtunk, versenyeztünk egy sárgatestű hajóval (Marieholm Folkboat).

Nem volt már sok Utö szigetig, amikor egy zivatar átvonult rajtunk, és elvette tőlünk a napot és a szelet. Még a verseny is félbeszakadt miatta.

Fél óra múlva visszakaptuk a napot, de a szelet már nem. Motorozva értünk be Utö szigetnél abba az öbölbe, ahol a parton egy templom áll.

A fősziget és egy szorosan mellette húzódó kicsi sziget között dobtunk horgonyt:

Azonnal eveztünk ki a partra, és a túraösvényen elsétáltunk a pici Gruvbyn településre.

Az egykori bányásztelepülés kikötőjébe egymás után érkeztek a kompok, vitorlások, motoros jachtok. Aki itt száll meg, az biztos, hogy nem a nyugalmat keresi. Arra a mi öblünk a megfelelő. A fő szenzáció néhány bánya lett volna az 1600-as évekből, ha nem árasztották volna el őket vízzel. De a bányamúzeumban a sok kép és leírás picit kárpótolt.

A 215 méter mély bányató:

A bányászok egykori lakásait kiadó apartmanokká alakították:

Utö egyik épen maradt szélmalma 1791-ben épült egy domb tetejére:

A kikötő közelében a játszótér és a teniszpálya mellé fitneszpark is került, ami nekem felért egy kalandparkkal, miután kipróbáltam ezt-azt.

Dénes bemutatta, hogy át lehet ugrani egyik rönkről a másikra, miután nekem nem sikerült.

A csimpaszkodó is kifogott rajtam, mert messze voltak egymástól a túl vastag rudak. Dénes szerint az eszközökkel nem volt baj, csak a használójuk volt ügyetlen és gyenge :-)

2021. aug. 13. Utö - Nattarö

Pontosan 3 hete ment el az ízérzékelésem és a szaglásom. Továbbra is csak nagyon enyhén érzek ezt-azt, de van új élményem, pl. már érzem lájtosan a fokhagyma ízét, de a felaprított vöröshagyma szagát csak akkor, ha nagyon mélyen beleszagolok. Ha nem szólna Dénes, hogy a túrapólóm mehet a szennyesbe a szaga alapján, én magamon tartanám, mert nem érzek rajta semmilyen szagot. Ez van a wc-ben is.

Tegnap Utőhöz közeledve kormoránok lakta guanószagú szigetek mellett mentünk el szél alatt. Az emlékeimből tudtam, hogy most mit kéne éreznem, de nem éreztem semmit. Dénes ellenben megjegyezte, hogy micsoda bűz van.

Motorozás közben, amikor a szél befújta a kipufogó gázt a kokpitba, az ájulásig elücsörögtem volna benne, ha Dénes nem figyelmeztet. Egy-két napja azonban egyszer-egyszer megcsap a szaga. Ez már egyértelműen a javulás jele. Minden reggel és este borsmentás, kamillás, gyömbéres teát iszom, amivel inhalálok is egyben, ezeknek a növényeknek legalább érzem az illatát.

Bár a kezdetek kezdetén az előzmények azt mutatták, hogy megfáztam, mostanra kezdek kételkedni. Sose volt még olyan, hogy megfázáskor egy héten belül ne jött volna vissza teljesen a szag- és ízérzékelésem.

Ha valóban covidos lettem, akkor bizony Dénes, aki Pfizerrel lett beoltva, szintén átesett rajta. Míg nekem a gyengeségérzés 4 nap után megszűnt, utána már tudtam sportolni, neki 3 napig tartott, viszont az ő szaglása, ízlelése másfél héten belül a régi lett. Szívünkkel, tüdőnkkel végig nem volt bajunk. Az étvágyunk is végig jó volt.

De térjünk rá a mai utunkra. Most egy pár napra erős déli szelet mutat az előrejelzés. Némely napokra tartós esővel, más napokra zivatarokkal. Már egy ideje tervezzük, hogy elvitorlázunk délre a távoli Gotland szigetre, ami a Balti-tenger legnagyobb szigete, mellesleg a svédekhez tartozik. Nem utolsó szempont, hogy gránit helyett mészkő alkotja, így változatosságot jelentene. De a tervünket most az ígért erős szembeszél miatt muszáj elnapolnunk.

Ma még esőmentesen az erős DNy-i szélben átkrajcoltunk az Utö, Alö, Ranö szigetek alatt fekvő Nattarö szigethez. Úgy döntöttünk, itt várjuk meg, amíg újra jó idő lesz.

Sorstársunk is akadt ebben a helyzetben, méghozzá egy királyné. Igaz, ő a régmúltban élt, de hozzánk hasonlóan Nattarőn várta meg, hogy jobbra forduljon az idő, és tovább vitorlázhasson a 80 tmf-re fekvő Gotlandre. Jó viszonyok mellett akár 16 óra alatt elérhetnénk oda.

Nattarö természetvédelmi terület számos túraösvénnyel, homokos tengerparttal, és a közepén van egy kemping sátorhelyekkel, bérelhető bungalókkal. ÉK-i csücskében Östermar nevű öble nyitott rákollóra emlékeztet, tökéletes védelmet nyújt a jelenlegi szélben.

Az öböl is a természetvédelmi terület része, a hajósoknak a vízre fizetős bójákat, illetve fizetős stégeket raktak ki, a partra pedig pottyantós wc-ket (nem éreztem a szagukat, ilyenkor látom az előnyét a szaglásvesztésemnek :-)) és szelektív hulladékgyűjtőket, csapot ivóvízzel. A fizetős bójákért vagy stégekért csak és kizárólag a Swish nevű mobilalkalmazáson keresztül lehet fizetni, ami a külföldiek számára nem elérhető. Senki sem ellenőrzi a hajósokat, így akár csalhatnánk is, de mivel nem tilos a horgonyzás, mi inkább azt választottuk.

Ha Dénes talpa nem fájt volna, sötétedésig bejárhattuk volna a sziget felét, de így csak a királyné barlangját kerestük meg.

Miközben a barlanghoz igyekeztünk, dámvadakat vettünk észre a fenyvesben. Könnyű volt őket becserkészni, mert a szél felőlük fújt. A neszezésünkre felkapták a fejüket, de szag híján folytatták a legelést. Így került Dénes egyre közelebb hozzájuk a kamerával.

Később felfedeztük, hogy a szigeten több csapat is él, mindnek megvan a maga területe, ahol naponta találkozunk majd velük.

A barlang hatalmas csalódás volt. Valójában csak egy pár lépés mélységű magas üreg.

A történet úgy szól, hogy 1640 nyarán Stockholmból menekülve itt húzta meg magát II. Gusztáv Adolf svéd király felesége, a német származású Brandenburgi Maria Eleonóra, amíg jobb időjárási viszonyokra várt, hogy tovább hajózzon Gotland felé, ahonnan egy dán hajó vitte tovább Dániába.

2021. aug. 14-18. Nattarö

Öt napot maradtunk. Kint dühöngött a szél, esett az eső. A kabinban 15-17 fokra hűlt le a hőmérséklet, sapka, kesztyű kellett, hogy az ücsörgésben ne fagyjunk meg. Az érkezésünkkor 18 fokos víz is lehűlt 13 fokra, ami már Dénesnek sem esett jól.

A várakozásban nem voltunk egyedül, és itt nem csak a tőkés récékre, hattyúkra, sirályokra és kormoránokra gondolok:

Ráadásul érkezett egy másik LaurinKoster32:

Ha láttuk a radarképen, hogy lesz egy kis esőszünet, azonnal kieveztünk sétálni, ha meg hosszabb időre is elállt, akkor még a sziget közepéig is besétáltunk, hogy zuhanyozzunk a kempingben. Szerencsémre konnektor is volt, így tudtam hajat mosni, és a hajszárítómmal megszárítani.

Akadt egy napsütéses esténk, gyorsan ki is feküdtünk a sziklákra melegedni, mint a gyíkok. És akadt néhány tennivaló is Dénes listáján, amiket ebben a pár napban végre kipipálhatott.

Például a wc ajtaja erős dőlések közben kinyílt, az orrkabinban pedig nem lehetett lezárni a tetőablakot. Ezeket most megjavította. A hajótest bal oldalán a díszfa egy darabját újra kellett szigetelni, mert egy csavar mentén becsöpögött a víz dőlés közben, amikor a díszfa is víz alá került. Szintén a bal oldalon, de közvetlenül a lejáratnál a kötélfogót kellett még leszerelnie és szigetelnie.

Közben volt időnk tervezni az utunkat, elkezdtük a kikötőkeresést télire, és végül, mire vége lett az esős időszaknak, már nem Gotland volt a célunk, hanem egy közeli sziget ÉK-re, Huvudskär.

2021. aug. 19. Nattarö - Huvudskär

Jó volt újra úton lenni. Ha fizikálisan nem is, de lelkileg mindenképp élveztük a mai vitorlázás minden pillanatát. Nem a kényelmesebb utat választottuk a szigetek takarásában, hanem a nyílt vizet, a hullámzásnak kitett oldalt. Közel volt Huvudskär, muszáj volt beletenni valami extrát. Egyből tesztelhettük is a díszfa új szigetelését. Dénes kiváló munkát végzett.

15-20 csomós nyugati szélben kellett többnyire hátszeleznünk. Ez kellemes lett volna, de a napokon át délről fújó szél miatt a hullámok még nem vettek fel új irányt. Oldalról kaptuk az 1-1.5 méteres hullámokat, amik az itteni sekély víz miatt a hosszan elnyújtott helyett a nagyon kellemetlen rövid változatban érkeztek. 7 csomó feletti sebességgel száguldottunk végig, 8.8-cal is mentünk többször, amikor a hullámok megtoltak. Közben karibi Ventosós útjainkat emlegettük. Ott is sokszor részesültünk az ilyenfajta rázkódós "mosógépmenetekben", ahogy akkor elneveztük. De ott legalább nem kellett a hideg ellen alaposan felöltöznünk.

Huvudskär egy több, mint 200 szigetből álló szigetcsoport összefoglaló neve. Központi szigetét egy fekete-fehér világítótorony és faluni vörösre festett deszkaházikók színesítik. Nincs állandó lakója, a házak egy része kiadó, van egy hostel is. II. vh-s bunkereket is találtunk séta közben.

Öt némettel a fedélzetén (egy kapitány és két házaspár) egy charterhajó mellé dobtunk horgonyt. Később találkozunk velük a parton, náluk még a férfiak is jobban fáztak, mint én.

A séta előtt még ettünk a hajón. Tavaly Skóciában tökélyre fejleszettem egytálételemet, amiben tészta, kolbász vagy hús és a curry-vel fűszerezett zöldségek (hagymák, répa, édesburgonya, káposzta, krumpli, cékla) együtt főnek meg pár perc alatt a kuktában. Rengeteg időt, gázt, gőzt spórolunk így meg, és az eredmény számomra isteni, Dénes számára ehető, laktató, tápláló meleg étel. Tegnap Nattarön elkészítettem két napra valót, most csak meg kellett ennünk.

Utána a grániton körbetúráztuk a szigetet:

Hangabokrok virágba borulva:

A fekete-fehér világítótorony 1931-ből:

Több helyen is aprították fejszével a tüzelőnek való fát, és be is gyújtottak. A pici házikó a szauna:

Áteveztünk az egyik szemközti szigetre, mert onnan gyönyörűen mutattak naplementében a házak. Mesebelinek találtuk a fényeket. Dénes Grönlandot emlegette, ott volt része picit hasonló látványban, fák, bokrok nélkül.

Elbűvölve a hajónktól:

A víz itt is 13 fokos, de azért Dénes belemegy fürdeni. Én tegnap zuhanyoztam Nattarön, most jó vagyok pár napig, amíg nem találunk újabb lehetőséget a fürdésre. A kabinban kevés a 15 fok, muszáj ma is kesztyűt vennem az olvasáshoz, hogy ne érezzem úgy, hogy lefagynak az ujjaim.

Nem bántuk meg, hogy Gotland helyett adtunk esélyt Huvudskärnek. Beválasztottuk a mi listánkon a top 10 svéd sziget közé. A holnapi napra ismét észak felé néztünk ki egy külső szigetet, Fjärdlang, ahol végre szeretnénk svéd módra sziklához állni a hajóval.